"Ha egy kapcsolatot ápolnak, az nem romlik el." - hallottam valahol. Én akkor nem ápoltam? Mit csináltam ennyire rosszul? Mitől lettem elviselhetetlen számodra? Mitől vált fontosabbá más? Én nem kérek bocsánatot azért, ahogy viselkedtem. Így tudok szeretni, ezt adom magamból, és újra ezt adnám, azt…

Unalmas egyedül. Lehetne felszabadító is: élvezhetném, hogy sehova nem kell mennem, nem kell semmit sem csinálnom, csak azzal kell találkoznom, akivel akarok. Ehhez képest egy lecsúszott lúzernek érzem magam, aki otthon üldögél, és várja, hogy elteljen a nap. Nem tudok egyedül szórakozni. A sportot…

Hiányzik az élet.