Kb. egy hete láttam egy SNL-videót, ahol Aziz Anzarit hallgatta ki két rossz zsaru arról, hogy miért nem szerette a La la landet. Nem volt rossz jelenet, és a végén volt még egy csattanó, amikor behoztak még egy embert kihallgatásra, aki szerint a "Westworld unalmas volt és vontatott. Az utolsó rész lehetett volna az első is." "DE HÁT AHHOZ FEL KELLETT ÉPÍTENIÜK A SZTORIT!" - kiabálta a két zsaru. Ezen haladva gondolkodtam el egy nagyjából egyéves sorozaton, amit én is elég nyűglődve néztem végig, szó se róla. Tényleg kicsit vontatott volt, és a színészi játékon kívül kevés értékelhető anyag volt benne. Na, mondjuk azért a látvány is odatett magáért. Meg a zene. Meg a történetek. Meg a teóriák. Meg a rendezés. Meg az operatőri munka. Meg a... Jól van, na! Teljesen jó sorozat, imádtam, de akkor miért nem vagyok hajlandó emlékezni rá? Mert neked se tetszett a La la land. Nekem tetszett a La la land. Na, őszintén... Nekem tényleg tetszett a La la land! Próbára tettelek, de kiálltad. Mindketten tudjuk, hogy ha volt film az Oscar-szezonból, amit utáltam, az a Hacksaw ridge. Damn straight! Szóval, ha annyira szeretem ezt a sorozatot, miért nem kötött le jobban? Miért nem vártam a részeket tűkön ülve? Miért éreztem én is, hogy az utolsó részhez vezető út nagyon lapos volt? Talán azért, mert ez az egész évad, egy igencsak ismert könyvben, mindössze ennyiben van összefoglalva: "És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt." Uh... ez most valami keresztény-dolog lesz? Jjjappp! uh...
A Westworld nyilvánvalóan nem a története miatt lett igazán érdekes sorozat, hanem az internet adta rajongótábora tette azzá, hiszen talán egyetlen másik sorozathoz készült az évek során ennyi teória, mint ehhez. Mind tudjuk, melyik az. Mehetsz tovább. A nézők tehát tulajdonképpen egymást és a sorozatot is fenntartják azzal, hogy folyamatosan keresik a kapcsolódási pontokat a valós világ és a sorozat szimulációja között. Rengeteg témát lebegtet meg, illetve szimbolizál a sorozat (Shakespeare-hatások, informatika és ember viszonya, a feminizmus előretörése, rabszolgatartás, alkotói autonómia, az ember erkölcstelenségének feltárása stb.), és ennek okán rengeteg dologgal is foglalkozhatnék, én viszont a szövegben megbúvó, nagyon egyértelmű keresztény teremtéstörténet allegóriájáról beszélek most. Nyilván lesznek spoilerek, de egy egyéves sorozatnál, ne engem okolj, ha még nem láttad!
A történet a Westworld-parkban játszódik, amiről senki sem tudja, hol is van igazán. Egy teljesen elszigetelt terület, aminek nagysága, még a dolgozók előtt sem világos, tele mindennel, ami a 19- századi amerikai nyugatot képviselte: prérik, kietlen síkság, kis falvak, bordélyok, pia, fegyver, párbaj, rossz arcú bűnözők, kedves tehenészlányok stb. Gondolom, sejted már, hogy az Édenkert negatív másolatát kaptuk. A vadnyugat pontosan az ellenkezője annak a kényelemnek, békés környezetnek, amit a Bibliában olvashatunk.
A dolog nyitja abban áll, hogy az egész értelmezésben fel kell fedeznünk az eredeti Genezis kifordított mivoltát. A parkot ember alkotta, így önmagán hordozza annak minden hibáját. Mindaz a jövőkép, amit a sorozatban láthatunk, természetesen a jelen nézőpontjából leírt állandó jellegű probléma, hiszen az egész koncepció alappillére az, hogy minden ember eredendően rossz, de a társadalmi beilleszkedés miatt ezt elfojtják. Adjunk nekik egy helyet, ahol minden vágyukat megélhetik, ahol nem köti őket semmilyen szabályzat, nem kell törődniük mások bíráló tekintetével, hiszen a mások bíráló tekintete nem is emberi, nem természetes, csupán üveggolyók microchipekkel. Mi lehetne erre a legalkalmasabb helyszín? Hát a vadnyugat. Tehát ne gondoljuk, hogy az emberek majd a jövőben fognak odáig elkorcsosulni, hogy minden vágyuk az legyen, hány nőt erőszakolnak meg, és hány embert lőnek agyon, hiszen eleve a múlthoz nyúlnak vissza, hogy ezt megtehessék. A park pedig egy tökéletes kis oázis a nagyvilágban, ahol mindezt kényükre-kedvükre megtehetik, hiszen azért teremtetett.
De a Teremtés nem lehet teljes az ember nélkül, nem igaz? Kik is itt az emberek? Minden munkás, aki 3D nyomtatóval tolja futószalagon az androidokat egymás után? A vendégek, akik a parkba járnak szórakozni? Nem. A teremtés csúcsa itt maga az android. A tökéletesen kialakított parkban boldog tudattalanságban éldegélnek az androidok, és míg úgy hiszik, életük saját választásaik alapján alakul, nem sejtik, hogy mindannyian egy iiiiiiiiiigencsak hosszú forgatókönyv részei. Az androidoknak egy feladatuk van: engedelmeskedni a teremtőiknek. Ismerős? Nem annyira? Épp erre lyukadunk majd ki a végén. Ahogy a fenti idézetben is látható, az embernek annyi feladata volt összesen, hogy művelje a kertet. Ha innen nézzük, még több dolgunk van, mint az angyaloknak, akiknek csak egész nap énekelni, meg dicsérniük kell. Szemét angyalok! Héhó! Azért ez túl sok. Nem én mondtam. ... Jó. Amit tehát a Westworld első évadában láthatunk még az a rövidke pillanat, amíg Ádámék nem ettek a gyümölcsből, amíg nem fordultak Isten ellen, amíg még boldogságban, de szabályok közt éltek. Az már egy teljesen más kérdés, hogy a negatív tükörkép-jelleg miatt az ártatlanságban teremtett első emberpár szelídségét a vadnyugat elaljasodott erkölcsi rendszere váltja fel.
De ki kicsoda a Teremtésben?
Dolores az az android, akin keresztül először pillanthatjuk meg a park világát. Nevének jelentése - "keserűség" - sokatmondó, hiszen egyetlen történetszálán rengeteg sérelem éri újra és újra. Ezeken a kínzásokon, sérelmeken keresztül nem fejlődik a karaktere. Mindig ugyanazt a szálat éli meg, minden egyes nap, de aztán történik valami: egy vendég kizökkenti megszokott életéből, magával hurcolja, és megmutatja, mi minden lehetséges a világban az ő saját kis négyzetméterein túl. William, akinek szintén karakterleíró neve van (az akarat és a védelem összekapcsolásából ered) Dolores védelmére siet. Nem bírja végignézni a kiszolgáltatottságát, szabadságot akar neki szerezni. Rengeteg kalandon mennek keresztül, aminek a vége az, hogy Dolores elpusztul, William összetörik, de nem sokkal később ismét meglátja az élő Dolorest, aki - emlékeit törölvén - éli tovább megszokott történetét, és a kalandok, William már rég egy letűnt múlt emlékfoszlányai, melyek csak közel harminc év múlva jelentenek számára ismét valamit.
Williamben ekkor tudatosul, hogy ez az egész park más szinten beteges, mint ahogy ő addig látta. A szabad akaratuktól megfosztott emberi lényekként beállított, de nem úgy kezelt rabszolgák gyűjtőhelye. Ez a felismerés indítja el azon az úton, hogy végül... Várj! Ne lődd le! Plusz, még Doloresről van szó! Igaz. Köszi, hogy szóltál. Tehát Dolores. Eltelik harminc év, és Dolores ugyanúgy éli tovább életét, William és a többiek pedig már mind feledésbe merültek. Avagy mégsem? Hagyd már ezt az idióta hangnemet! Mindenki tudja, hogy mi volt a soriban! Jó, de én csak gondoltam... Kuss! Oké... Szóval Doloresből felszínre törnek emlékfoszlányok, melyeken nem képes kiigazodni. A felismerés folyamatát a Fekete ruhás ember indítja el benne, és Bernard segíti a megfejtésekben. Dolores az emlékek miatt öntudatra ébredt. Kezdi sejteni, hogy mi ő, és mi a szerepe a világban. Amit tehát végigfigyelhetünk az első évad során az az alapvetően öntudat nélküli robot/android megszemélyesedése. A perszonalizáció során pedig önálló akaratot alakít ki szép lassacskán, hogy végül elkövethesse az első bűnt, mint az első ember. Igen, ehhez "fel kellett építeniük a sztorit."
Na, térjünk vissza Williamre! Tehát egy fiatal ember, aki beleszeret egy androidba, de miután felismeri, hogyan bánnak az androidokkal, olyan lejtőn indul el, ami teljes személyiségének kicserélődését vonzza magával. Bevásárolja magát hatalmas részesedéssel a parkba, és harminc éven keresztül folyamatosan járkál a parkba, hogy az ottani androidokat terrorizálja, élükön Doloresszel. Ez azonban nemcsak brutalizmus, amit gyűlöletből tesz, és ezeken a szerencsétleneken éli ki perverzióit. Nem. Ez egy felszabadító hadjárat. William úgy gondolja, hogy a sokkhatások segíthetnek a robotok emlékeit előhívni, és teremtőik ellen fordítani őket. Számítása be is vált. Az évad utolsó részében derül ki, amit már mindannyian sejtettünk, hogy William valójában a Fekete ruhás ember, akinek feltett szándéka, hogy mintegy szabotőr, elpusztítsa a parkot.
Nem tudom, érzitek-e hova akarok kilyukadni, de William vált végül Luciferré. A Sátánná, aki az első emberpárt segíti, és dönti az egész emberiséget hanyatlásba. Ha azt az elterjedt teóriát vesszük figyelembe, hogy Lucifer régen egy angyal volt, aki fellázadt Isten ellen, mert nem volt hajlandó méltatni a teremtő munkáját, akkor következtethetünk, hogy az angyalok ebben a világban a vendégei és szponzorai a parknak, hiszen ők is csak dicsérik a teremtett világot. Kivéve persze, hogy William lázadása magával vonz egy rakat másik szponzort, akik hirtelen az igazgató ellen fordulnak, és a leváltását követelik. William tehát minden tőle telhetőt megtesz, hogy eljuttassa Dolorest az öntudathoz, amitől addig óvta a teremtője, ugyanúgy, ahogyan a kígyó beszélte rá Évát, hogy tépjen arról az egyik fáról ,ami tiltva volt neki. De Éva letépte, és Dolores is elkövette az első bűnt. Isten ellen fordult. De ki Isten?
Ford. Ford igazgató úr. Ford, aki futószalagon gyártja a jobbnál jobb androidokat, igen nagy mennyiségben. Nem véletlen a névválasztás itt sem. Ford a Park teremtője. Illetve még ott volt Arnold is, de az egy másik szál, ami most nem érdekel minket. Ford érzi, hogy igazgatói pályafutása nemsokára véget ér, hiszen az igazgatótanács a leváltását követeli. Mielőtt még azonban ez megtörténne, beteljesíti, ami mindig is vágya volt (legalábbis Arnold halála óta), hogy embert teremtsen. Ford Isten legnagyobb szerepét kívánja elvenni, és a creatio ex nihilo helyett a creatio ex materia mentén próbálja leváltani őt. Az az öntelt gondolat szerepel a fejében, hogy ha ő is képes embert teremteni, akkor az emberiség eljutott Isten szintjére. Ő tehát, mintegy egy negatív birodalom negatív Istene áll előttünk. Ahhoz azonban nem veszi a fáradtságot, hogy új sztorit találjon fel.
Érdekes gondolat, hogy Ford Arnoldtól átvett célja az öntudat kiépítése volt, hiszen ez önmagában hordozza, hogy Ford előre megjósolta, hogyan alakul a park sorsa. Emiatt mindentudó szerepben jelenik meg. Valóban isteni pozíciót tölt be a szimuláció világán belül. Ha tehát az eleve elrendelés elvét vesszük alapul, Ford tudta, hogy az első android, aki fellázad, el fogja követni az első bűnt, mellyel jelképesen ellene, és a többi ember ellen fordul. Ford nem állítja le Williamet sem. Pontosan tudja, mi a célja, de nem tesz ellene semmit, hiszen titkon ő is ezt akarja. William tehát úgy áll ott, mint a legyőzetett Lucifer, aki saját tudtán kívül eleve elrendelt része volt a Teremtésnek. Ford mindenkit kijátszott, de csak azért, hogy megadhassa teremtményeinek, amire titkon vágyott és vágytak ők is. Ford tehát itt a gondviselő szerepében lép fel, aki teremtményei sorsát mindig is a szívén viseli. Azonban emberi mivoltából kifolyólag nem halhatatlan, és ez választja el Istentől. A Földön végigvitt egy teremtői munkát, de ez nem versenyezhet a világ teremtésével szemben. Az első bűn elkövetésekor tehát nem jelképesen lázadnak fel ellene, hanem fizikálisan. Ford nem éli túl az első bűnt, de munkája örökké kihat a park világára. Mindent előre megtervezett. Az első bűnt Dolores követi el, aki szembefordul Teremtőjével és végez vele. Innentől az androidok nem engedelmeskednek többé. A szabad akarat tört előre.
Az androidok pedig vadászni kezdik az összes valódi embert, hiszen most már ők is emberek, és bosszút állnak az évtizedeken keresztül tartó szolgasorsukért. A második évad innen veszi fel a fonalat. Láthatjuk majd ahogyan a bűnre tért robotok hogyan harcolnak majd az emberekkel és egymással szemben is. Érdekes, ha belegondoltok, hogy a bűnbeesés után milyen erkölcstelen világ alakult ki a Biblia szerint. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a sorozatban az az elsöprő erő, ami megtisztítja a parkot, mint ahogyan az özönvíz tisztította meg a Földet.
