Kb. 10 évvel azután, hogy divat volt, én is blogolni kezdek. Páran elkezdték ezt körülöttem mostanában, talán nekem is mehet. 22:46. Tökéletes időpont a hülye agymenéseim megnyilvánulásának.
Miről szól majd ez a blog? Nem tudom. Hát az csodás! Igen, ez nem a legjobb indítás, de valóban nem vagyok biztos benne. Én csak magamban tartok pár gondolatot, véleményt erről-arról, amit szeretnék elmondani valakinek anélkül, hogy figyelnem kéne arra, milyen jegyet kapok érte. Mert ez végül is nem dolgozat, csak az ötleteim szabad jegyzéke. A mindenit! Benned aztán van pofa, te barom! Jó! Jó!! Bocsi. De tényleg. Nem tudom, mik lesznek itt. Filmkritikák? Verselemzések? Személyes gondolatok az életről? Novellarészletek? Nem tudom, majd jön...
Ó, igen! Mivel tudom, hogy az önreflexiónál nincs fontosabb, ezért a bennem megbúvó, az olykor igen magas lóra ülő felettes énemet a mélységbe visszarántó tudatalattim néha előugrik, hogy jól helyrerakjon. Ezt nézzétek el nekem. Nem, nem fogják. Nem, tényleg nem fogják.
Most ennyi. 2017. szeptember 30. 22:56. Apáék most érkeztek meg egy esküvőről, a szobámban 20 fok van, még mindig nem értem, hogy az előző éjszakai 5 órás alvás után mi francért nem fekszem még mindig le, a tv-ben pedig egy rendkívül idegesítő film megy Will Farrellel a főszerepben. Kezdjük.
