Ma elkéstem. Egy olyan embernek, mint én, aki szeret minden megbeszélt időpont előtt kb. tíz perccel megérkezni, hogy biztosan minden rendben legyen, ez olyan elkeserítő, felháborító, gyűlöletes élmény volt, hogy előbb eszek meg huszonnégy hamburgert, minthogy ezt feldolgozzam. Azért tegyük hozzá, hogy amúgy is megennél annyit. Meg csak azért eszed, hogy feldolgozd. Szóval a kettő nem választható el egymástól, te kövér g... Jó! Lehet, hogy nem a legjobb viszonyítási alap, de érzékeljük a lényeget, kérem!

Szóval a 30-as buszon ragadtam fenn az Ötvenhatosok terétől a Hősök terének túlsó feléig. A menetrend szerint ezt a távot nagyjából 3 perc alatt kellene teljesítenünk. Ez néha 5 percbe is beletelik, ami igazán elfogadható csúszás azért a szolgálatért, amit a BKK végez értünk végül is. A mai reggelen 53 perc alatt sikerült eljutnunk A-ból B-be. Azért ez már felvet némi problémát. 

Igazán szerencse, hogy a mai napon nem tartottam órát 8-tól az iskolában, hanem csak hospitálnom kellett volna. Én megúsztam, viszonylagos békében tudtam végigállni az említett nagyszerű közösségi eseményt a busz többi utasával. Bár igaz, hogy mindenkit szétrúgtál volna dühödben. Talán, de erről nem beszélünk. Tehát ott álltam én, mint egy idióta, aki kitalálta, hogy szívesen bemenne a reggel nyolc órakor kezdődő órájára, hogy egy kicsit gyakorolja jövőbeni mesterségének eme árnyoldalát. Én kérek elnézést! Nem tudom, mit gondoltam. Azt hiszem, ennyi év után is alábecsültem Pestet, ami mindennap újabb és újabb meglepetésekkel villantja fel önnön valójának természetét. Azt hiszem, többet kellett volna számítanom a lehetséges késés időtartamának, mint fél óra, és inkább másfél órával előbb kellett volna elindulnom. Én hibám, tudom. Végül is az iskolában van fűtés, kiülhetek a folyosóra valamelyik fotelre, hogy ott aztán egy órán keresztül ne csináljak semmit. Elnézést. Túl távol, elég közel. Ez hogy jutott eszedbe? Én az agyad vagyok, és most hallgattad  ezt a számot, nem tudom, csak úgy kitörölni! Azt hittem, elmésen beépíthető valahogyan ebbe a szövegkörnyezetbe. Nem, csak énekeltem. Oké.

De elég legyen belőlem! Nemcsak én vehettem részt, ebben a kora reggeli kavalkádban, amit úgy nevezünk élet, hanem volt ott rajtam kívül vagy hetven utas még. Mit is mondhatunk el róluk? Elsőként ugyebár ott van a csendes, tehetetlen tömeg, akik látszólag nagyon nyugodtan, és a zenéjükbe belemerülten üldögélnek a székeiken, aztán ott vannak a kiemelt tagok. Az egyik ilyen kedves tekintetű úriember a ránézésre egyáltalán nem veteránnak mondható buszsofőrt kezdte szemtől szembe elküldeni a jó hetéra anyjába, mert folyamatosan bevágnak elénk mindenféle autók. Sajnáltam a sofőrt. Most komolyan, a dugóról nem tehet senki, és a tag már hajnali négy óta ott ül a kormány mögött. Na, ha valaki, hát én megtanultam a nyáron, hogy milyen szar érzés, ha éjszaka kettőkor kelsz, hogy négykor nekiállhass dolgozni, hogy aztán valami nagyon unatkozó ember kiabáljon veled olyasmi miatt, ami nem a te hibád. Akár ha dugóba kerülsz, akár ha azért üvöltöznek veled, mert reggel hatra elfogyott az összes Nemzeti Sport. Most komolyan, van még, aki olvassa azt az újságot? Ott az internet! Van! De... Van! Semmi de! De... Kuss! Oké...

Második szembetűnő utasunk egy nagyjából hetedikes fiú, aki a vele utazó barátai mellett fakadt sírva, mert nem érhetett be az első órájára, amin (ha jól vettem ki) matek tz-t írtak, és a matektanár egy szörnyeteg, aki nem fog nekik másik időpontot adni. Még talán be sem mehetnek az órára, hogy a maradék időben megírják. Sajnálom, haver, 7:58 van, és még csak II. Rákóczi Ferenccel vagyunk egy vonalban. Ezt a dogát nem írod meg. 

És persze itt voltak a kedvenceim is, a nagymagyarok! Így, egybe? Így, egybe. A nagymagyarok, akik egymás között szinte habzó szájjal vitatták meg, hogy a ma reggeli dugó mennyiben Soros-hiba a BKK történetében. Így, nagybetűvel? Így, nagybetűvel. Ó! Értem! Okos. Örülök, hogy a saját tudatalattim kedvére tudok néha tenni. Tehát amíg ez a két középkorú úriember megbeszélte, hogy a jelenlegi forgalmi helyzet mennyiben áll külföldi kezekben, én elgondolkodtam, hogy ha a plakátkampányban nemzeti rémálmunknak (direkt nem írtam, hogy kollektív) kikiáltott "multimilliárdos nagyhatalomnak" kedvére tesz, hogy elcsessze nagyjából hetven ember reggelét, akkor valószínűleg rohadtul unatkozik, vagy kitalált. Ha az előbbi, az sajnálatos, ha az utóbbi, akkor elkérném tőle Ariel telefonszámát. Nem baj, ma ez a két fickó volt a napi soros.

Tehát ez az egész elgondolkodtatott engem, hogy ugyan mit tettem volna ma reggel, ha ez egy fontos dátum lett volna? Ha a mai napon kezdtem volna egy új iskolában? Én már láttam testközelből ahogyan egy igazgató telefonon rúg ki egy új tanárt, mert az első napján elkésett. Nem szép látvány. Vagy ha a buszon volt valaki, akinek nyolckor ki kellett volna nyitnia egy boltot, de nem éri el a főnökét, hogy szóljon neki, ez nem jön össze. Ő a balfék, persze. Vagy a kis srác, aki sírva beszél arról, hogy hiába tanult egész éjjel arra a rohadt dogára (megjegyzem, ennek eleve nem kéne így lennie), de most nem írhatja meg, mert a tanár nem hiszi el neki, hogy tényleg késett, és ha meg is írhatja, akkor is végig kell hallgatnia egy tízperces, kiabálásokkal tarkított lecseszést, hogy aztán lelkileg összetörve, remegő kezekkel találja ki (totál feleslegesen), hogy mennyi az X. Elgondolkodtam, hogy én mit fogok tenni, ha egy diák elkésik, és ezt a dugóra fogja. Valószínűleg semmit, üljön le. És ha sokszor zsinórban erre fogja? Az már gyanús, nem? Hogy őszinte legyek, a mai reggel után, és már azt sem tartom gyanúsnak. Nem várhatom el nyilván senkitől, hogy 6:15-kor induljon el a nyolckor kezdődő iskolába, hogy biztosan ott legyen, de hát ez a legmegbízhatóbb, nem? Áh! A fejem is belefájdul ebbe! Igyál egy nyugtató teát! Az segít? Nem, de azt hiszed. Jó. 

Szóval csak annyi, hogy kit hibáztassak? Senkit sem lehet. Ez nem a BKK, nem az autósok és végképp nem a terrorista mókusok hibája. Mi? Semmi. Már fáradt vagyok. Tehát, csak annyi, hogy miért probléma ez még mindig? Miért nem tudom biztosan belőni, hogy melyik busszal menjek? És ha már a kedves Emmanuel Goldstein is szóba került, akkor miért nem indítunk erről egy konzultációt? Ebből nem jönne ki a 98%, mi? Na mindegy, lehet felelevenítem a biciklis képességeimet. Habár ha mindenki ezt tenné, úgy néznének ki az utak, mint egy rajt a Tour de France-on, de ezen majd agyalunk akkor.