Nem tudom, mióta bámulhattam a buborékok felfelé tartó, végeláthatatlan versenyét a poharamban, de mire belekortyoltam a sörömbe, olyan meleg és kiábrándító volt, mint az olvadt fagyi. Persze, van aki így issza. Van, aki beteszi a mikróba 2 másodpercre, hogy ne fájjon tőle a torka. De az ilyenek taszítanak engem. Szóval miután egy húzásra leküldtem a maradékot, hogy minél előbb túllehessek az egész mizérián, szóltam is Lacinak, hogy adjon még egyet. Jó srác ez a Laci. Az elején még rámozdultam volna, de az hogy vette volna már ki magát. Mégiscsak kezdeményezzen már ő, nem? Na végre a kezembe foghattam a jéghideg nedűt, majd egy apró biccentéssel jeleztem Laci felé szavakkal ki sem fejezhető hálámat, hogy az elfogyasztást igénylő 15-20 percig ismételten ne kelljen arra gondolnom, ki is vagyok. Miért is vagyok. 

"Szomorú látvány." Mondaná egy idősebb néni. Tényleg? Én vagyok a szomorú látvány? Nem te kelsz fel hajnali négykor, hogy mindent bevásárolj az ebédhez, amit az unokáidnak főznél, mert végre hajlandóak fél év után meglátogatni téged, de aztán az ebéd előtt fél órával telefonálnak, hogy ma mégsem jó, mert halaszthatatlan dolguk van, de valójában csak nem akarják azzal elcseszni a nagyvárosban töltött idejüket, hogy hallgassák a hóttunalmas sztorijaidat a '40-es évekről, olyan emberekkel, akikhez annyira sincs közük, mint szőnyegnek a parkolóórákhoz, és inkább elmentek moziba megnézni, hogy a Pókember hogyan menti már meg újra azt a vörös hajú ribit? "Szódával." Mondaná egy rendkívül kifinomult 15 éves. Na igen, nyilván neked is megvan a jogod ahhoz, hogy ilyeneket mondj rólam, hiszen csupán az efféle megjegyzéseid is azt tükrözik, mennyire körülvesznek téged a fiatal, elegánsan sminkelt, gyönyörű és okos lányok, akik bármelyike szívesen bocsátkozna veled elvadult, szenvedélyes, izzasztó szexbe, hogy aztán azzal dicsekedhessen a barátnőinek mekkora farok járt benne, te pedig ezt levezetendő egy kocsmában ülve, búvárokat döntögetvén arra ferdíted kicsit homályosult esztétikai érzékvilágod, hogy azzal  a szofisztikált megjegyzéssel illethess egy ismeretlen, idősebb nőt, hogy "szódával" még talán őt is megajándékozhatod isteni adottságaiddal. "Biztos pasiügy." Mondaná egy velem egyidős nő. Mégis mi szükségünk van nekünk arra, hogy egyetlen képből levezethessük egy ismeretlen személy családfáját, érzelmi beállítottságát, habitusainak megnyilvánulási formáit, hogy mindezeket a specifikus meghatározásokat a másodperc töredékének része alatt konvertálja át az emberi elme egy olyan rendkívül pontos, és nyilvánvalóan helytálló tagmondattá, amely részletes leírását adja, hogy a megfigyelt alany jelenlegi állapotának kiindulási gyökere nem más, mint az ellenkező nem egyik tagjával folytatott problémásabb időszak "meglehetősen érett" feldolgozásának kísérlete. 

Köszönöm, hogy senki nem ítél meg elsőre. Köszönöm, hogy senki nem néz rám figyelő szemekkel. Köszönöm, hogy csak egyedül lehetek itt és most, magamban, nekem, velem. Köszönöm, köszönöm, köszönöm... Áh, a kurva élet! Faszom az egészbe! Nézzetek ki! Tessék, itt vagyok! Én legalább tudom, hogy néztek. Ti nem is érzitek, ha titeket figyelnek. Nem ügyeltek minden mozdulatra, nem válogatjátok meg szavaitokat, csak vagytok, éltek, reméltek, keféltek... Hm, ez lehetne egy dalszöveg is! Le kéne írnom. Majd leírom. Basszus, már megint megmelegedett a sör.

- Laci! Kitakarítottad a wc-t?

- Mindig kitakarítom. 

- Csak mert nem akarok megint elcsúszni egy jó nagy...

- Mondom, hogy kitakarítottam!

- Jól van, na! Nyugi! Ne kapd fel a' izét... - Pár egyetemista srác, röhög a hátam mögött, három méterre. Rájuk mosolygok. 

Meg kell mondjam, tényleg kitakarította. Jó érzés, végre egy ilyen higiénikus helyiségbe rondítani. Erről eszembe jut, hogy el kéne otthon mosogatnom. Fél egy van. Most már csak felébreszteném a szomszédokat... Inkább csak feküdjünk le. Holnap is lesz...

Nagyon nehezen nyitom ki a szememet. Tele lehet vérrel, hiszen a neonfény szúró, égető fájdalommal hasít belé. Felemelkedem, ekkor érzem meg a fejem hátuljában nyilalló fájdalmat. Vajon ez az esés, vagy már a másnap? Háromnegyed egy van. Ez még az esés. A mosdókagylóba kapaszkodom, és imádkozom, hogy ne törjön le. 

A pult elé visszaérve hallom, ahogyan ismét pusmogni kezdenek mögöttem a fiatalok. Még egyszer odatekintek, majd elköszönök Lacitól. Az utcán rohadt hideg van. A november ismét eljött. A cigim meg elment. Faszom. A torkomba hirtelen törő szorítást nehezen nyelem vissza, de elindulok hazafelé. 

Még szerencse, hogy a kabátomnak jó mély zsebei vannak. Gecire lefagyna az összes ujjam, ha csak úgy lógatnám a kezeim. A balban zsepik, meg egy üres túrórudis papír van, a másikban meg... ez mi? Egy füzetből kitépett cefetet húzok elő. "Gyuri 06302134250". Hát te meg kiafasz vagy? Leülök az egyik bejárat küszöbére, a papírdarabot szorosan a szemem elé feszítem, és... hogy is volt? Bakker! Az a memóriafejlesztő tréning aztán rohadtul nem ért semmit. Gyuri, bammeg. György. George. Lucas. Star Wars. Luke. Leia. Han. Chewi. Chewgum. Rágó. Orbit. Büdös a szám. Nincs nálam rágó. Gyuri... Egy óra van. Csináltam már nagyobb hülyeséget is. A telefonomba meglehetősen ügyetlenül, némi törléssel, és újrakezdéssel ütöm be a számot. Kicseng. Brüüü. Brüüü.

- Igen? - mondja (remélem) Gyuri.

- Heló! Megkptam a zsámod... Vagyis megtlaltam. - Nem biztos, hogy ez úgy hangzott, mint a fejemben.

- Zsuzsa? Te vagy megint?

- Én Zsuzs vagyok. Lehet, megi... 

- Most már hazafelé tartasz, ugye? Elég késő van. Még szerencse, hogy nem laksz messze onnan. Miért hívtál megint?

- Mikro 'talak máskó? 

- Hát egyszer tizenegykor, aztán 11:10-kor, de akkor rögtön kinyomtad. - Ásít. Nem is érdeklem. 

- Te... k vagy?

- Tessék?

- K vagy te?

- ... Gyuri?

- Az tudom... Ki?

- Ó! Tényleg nem túloztál ezekről a péntekekről. - Péntek van. Szombat. Most már. - Remélem, eléred a vonatod reggel.

- Milyn vonat?

- A szüleidhez. Tudod, amit mondtál, hogy hazavárnak szülinapozni. Apád 65 lett... talán.

- Ja, ign. 65. Prsze. Te k vagy? 

- Oké... A nevem Gyuri. Ma ismerkedtünk meg. Vagyis... tegnap (hű, jó későn van már). Magas, barna haj, "rettentően jó humorú." Tudod. Meghívtalak egy körre. Aztán beszéltünk egy kicsit. Húsz percet talán. Nem, huszonötöt, mert éppen, hogy elértem a buszomat. Na, beszéltünk, és mondtad, hogy kicsit "zabos" (ezt a szót mondtad) voltál, mert felhúztak ma, pedig holnap (ma) lesz apád szülinapja, és nem akarsz feszülten hazavonatozni vidékre. Aztán megadtam a számom, mert azt mondtad, hogy szerinted szexi, ha egy férfi adja meg a számát a nőnek. Ezen mondjuk nevettem egy kicsit, ha emlékszel, de... Na nem habogok tovább, szóval Gyuri vagyok.

- ...

- Zsuzsa? Zsuzsa? Zsuzsa!

- Hrk! Mi? Itt vagyo...

- Te elaludtál? 

- Nm. És mirt hívtalak tiznegykr?

- Mert azt mondtad, soha nem csinálsz ilyet, de ez egy rendkívüli alkalom, hogy valaki csak úgy leszólított, és szeretnél velem újra találkozni. Ez, be kell valljam, elég jól esett... 

- Mikr?

- Vasárnap. Négykor. A Deákon. 

- Akr vasnap. Csá!

Leteszem a telefont, és hirtelen kezd minden kikristá... Lófaszt! Nem emlékszem semmire! Kezdek annyira elálmosodni a piától, hogy még ezt a szót sem tudom kigondolni. Kigondolni, bazmeg! Jobb, ha mielőbb, hazamegyk. Csak egy srk. Csak egy srk. Csk egy... Megsvn. Kapkd... 21. Lft. 2. Ajt... 21. Klcs... Nemz... ezsm... ezsm... ez... Ágy. Basszs. Víz. Csp. Ágy... 

*

A szomszéd kalapácsa az én agyamat püföli. Ó, mondd mi a fasznak kell szombat hajnalban... tizenegykor... basszus. 3 nem fogadott hívás. Én vagyok a legrosszabb lány a világon. Nem csoda, hogy mindenki elhagy. Áh! Zseni vagyok! Víz! Víz van az ágyam mellett! Köszönöm, múlt-Zsuzsi! Szívesen, most-Zsuzsi! Na, először fürödjünk meg!

15 perc után szállok ki a zuhanyból. A pokol forró tüzévé változtattam a hőfokot, hogy még a húst is lemarja rólam. Negyedik nem fogadott jött meg közben. Itt az ideje, hogy visszahívjam anyát. Kb. húsz percig hallgatom, hogy ezt mégis hogy tehettem meg, meg milyen embernek neveltek fel... és hogy hiába nem úgy tűnik, tartozom másoknak... meg nemcsak én vagyok a világon... apám szíve hasad meg... bezzeg Zsófi itt van! Mindegyik pulyával! "Térj észhez!" - kiáltja, és lerakja a telefont. Egy kicsit nézem a fehér falat. 

Ebédre rántottát sütök. Örülök, hogy ezt meg tudom csinálni még. A tévében nincs semmi, csak valami kilencvenes évekbeli sorozat, amit egy jó tíz évvel ezelőtt még néztem. Erre is el tudok aludni... Szemem Réka ajtajára téved. Nézem egy kicsit tovább. Mostanáig eszembe sem jutott. Lassan nyitok be a szobába, nem akarom felverni. Persze, nincs kit. Csak reméltem. A falon lévő posztereit nézegetem. Olyan furcsa, hogy mindketten ugyanazt a zenét szeretjük. Azt hiszem, ez az egyetlen, amiben hasonlítunk. Iron Maiden, Ac/Dc, Deep Purple...  A Les Pault még nem vitte el. Ami azt illeti, még semmit sem vitt el. Csak egy sporttáskát. Azt mondta, majd visszajön vasárnap. Vasárnap... Nem csinálok én valamit vasárnap? BAZMEG! Előkapom a mobilt a zsebemből és átkutatom a hívási naplót. Háromszor ugyanaz a szám. ... Gyuri? Gyuri. Randi. Randi? Velem? Hm! Jól van! 

A Les Pault az erősítőbe dugom, majd eljátszok egy pár dalt. Nem érdekel az este. Nem érdekel most apa. Anya főleg nem. Réka sem. Hadd legyen már egy perc nyugtom! Talán írhatnék megint egy dalt... Picsába! Hogy is volt a tegnapi?