Emlékszem, egyszer beraktam egy kisebb baráti összejövetelen az együttes első kislemezét a youtube-on, és valaki meg is jegyezte az első szám után a zajokról, amik kihallatszottak a beszélgetés hátteréből, hogy "De jó! Paddyt hallgatunk?" Én meg mondtam, hogy "Nem. Ez Aurevoir." A beszélgetés ment tovább...

Nem tudom, mennyire igazságtalan ezzel a történettel indítani egy nem kissé elfogult írást az Aurevoir. együttesről, vagy éppen hízelgő, de tény, hogy van némi hasonlóság a két együttesben, nem véletlen, hogy koncerteztek is együtt. Az Aurevoir. azonban mégsem Paddy. Van benne beat, magyar népzene, ír népzene, alternatívkodások, csürdöngölőzés is (na, ezt lehet, sértő leírni, bocsi...). Ők egyszerűen ethno-beatnek nevezik magukat, én meg még "egyszerűbben" népi-alter-bölcsészmetál-mulatós-keverék-hibrid-egyvelegnek...

Emlékszem, mikor először hallgattam őket, a Ringató c. dalukat dobta ki a youtube,én meg éppen alkotói válságban voltam a saját, rendkívül eltörpülő versfeldolgozós együttesemmel. Meghallgattam és aznap írtam két új dalt (az egyik mondjuk szemét lett, de mindegy...). Éreztem, hogy valami új, más dolog történt a magyar népzene népszerűsítésében. Szinte valami misztikus erő volt, ahogyan saját szövegeiket népdalokkal és József Attilával vegyítettek egy teljesen kiforrott egésszé, már-már frusztrálóan játszi könnyedséggel. Ez kb. 2,5 éve lehetett, azóta pedig amerre járok-kelek a fülemben mindig ott szólnak a dalaik. Ma pedig arra gondoltam, leírom néhány dalról, mit gondolok. Szóval ez az írás az én egyszerű véleményemet fogja tartalmazni, semmiképpen sem tekinthető szakemberek, vagy a témában forgó személyek által átvizsgáltnak, habár lehetséges, ha meghívom őket kocsmába, szívesen adnak interjút. Már ha ki tudom fizetni :D

Tehát következzen az én egyáltalán nem leplezetten elfogult agymenésem az underground (remélem, sose lesznek annyira mainstream, vagy ha igen, a mainstream lesz olyan mint ők) magyar zene számomra mostanában legfontosabb bandájáról. 

Sárgavirág - az Oasis-dal?

Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy fantasztikus zenészekről van szó, akik igazán mesteri szinten űzik a szakmájukat. A fenti kis alcím nem lebecsülés akar lenni, vagy plágiumgyanú felvetése, sőt, ez tőlem a lehető legnagyobb elismerés. Igaz, hogy első hallgatásra nem a manchesteri komorok jutnának eszünkbe a dalról, de a chord progressiont áttekintve, valamint a tényt, hogy Agócs Marci egyszer megosztotta, hogy az Oasis mekkora hatással volt rá, máris könnyen kapcsolatba hozható egy akusztikus, Noeles, csendesülős Oasis-koncerttel. Ez volt az első Aurevoir. dal amit megtanultam gitározni, és a szomszédaim azóta is kedvelik, sőt odaadásukat fejezik ki az együttes iránt a ritmusos faldübörgetéssel. Amit nagyon szeretek még ebben a dalban, ami egyébként a népdalok javáról elmondható ugye, hogy nagyon általános, emberi igazságokat, milyen egyszerűen képes kifejezni a szöveg

"Nincs édesebb, mint a méz. Nincs édesebb, mint a méz. Ki kit szeret, arra néz, de arra néz."

https://www.youtube.com/watch?v=pfNEvIrBZTM

Mocsár - A dal

Akárhányszor új embernek hozom fel a bandát, aki még nem hallott róluk (megjegyzem, ilyen egyre kevesebb van), és szólnak, hogy küldjek el egy számot, mindig ezt küldöm. Ez az a dal, ami szerintem a leginkább jellemzi őket. A dal, ami mindenkinek tetszik, amitől a feleségem is nagy Aurevoir.-rajongó lett, ami a maga vad, profán, mindent elsöprő erejében hordozza a zenekar esszenciáját. Az egész egy reneszánsz hangulattal indít, ami, mondjuk, kicsit durvább, mintha a XVI. században lennénk, de attól még felismerhető, majd ehhez csapódik hozzá a dob, ami egy irtózatos metal screamelésbe torkollik, onnantól meg a "mulatós". Ennyi zenei stílust egybeforrasztani úgy, hogy az egyik nem üti ki a másikat, sőt építkezik rá, ROHADTUL nehéz feladat lehet. (Persze, nekik lehet, hogy nem, sőt...) A dal sokszínűségére azonban még egy réteget ad, hogy milyen szövegeket gyúrtak itt egybe! TEJÓISTEN! Mennyire zseniális, ahogyan az amúgy rendkívül gyönyörű Bánat utca kezdetű népdalunk szövegét egy ennyire új, vidám kontextussal össze tudják kapcsolni:

"Azt mondják, a Bánat utca bánatkővel van kirakva, de én arra rá nem állok, van mellette egy szép nagy árok. Beleestem tegnap este a Misivel egy kocsmát keresve, nagyjából úgy negyed hatkor volt már bennünk négy liter bor!"

Zseniális. Imádom. 

De mi van még itt? Ja! Hát hogy csujjogat ma a magyar ember?! Kimegy a meccsre rigmusokat ordítani. Egy egyszerű sor beordításával egyszerre adóznak a táncházak hagyományainak, és beépítenek egy modern szövegcorpust, amely tökéletesen megállja a helyét a neki szánt szerepben. Ja, és Böde Dani tényleg példakép. :)

A vox vulgaris pedig a hazatérő mocarus nyelvi stílusát tökéletesen reprezentálja. (#sznobmondat...)

https://www.youtube.com/watch?v=0Dz8t3Y_0gs

Kicsi borsó - az ember élete (pszichoanalízis)

Na most, a Kicsi borsó annyiban nem Aurevoir., hogy a szövegét ugye Lackfi János írta, de a szöveg és dallam nem lennének meg egymás nélkül. Vagy meglennének, de annyira összeillenek, hogy évadokon keresztül szurkolnánk nekik, hogy jöjjenek már rá, hogy egymásnak vannak teremtve. Igen, ezt a dalt a szöveg teszi tökéletesség, de a verset a zene. 

Fel lehet tenni a kérdést, hogy ez most mennyiben gyerekdal, ha egyszer a koncerteken nem gyerekeknek játszanak, de hangulatában mégis az. Hogy lehet, hogy felnőtt emberek is akár könnyezve éneklik el az utolsó sorokat hátul, és miért őrjöng egy csapat 18-20 éves hölgyemény, ha bemondják a dal címét? Ez az a típusú dal, amit én úgy nevezek, hogy a "Kaláka-dal". Szerintem találó, mert versfeldolgozás, és hangulatában nagyon közelíthető is hozzájuk. Ezek a dalok azok, amik elmondanak valami fontosat az életről, és ezeket gyerekkorban meg kell ismerni, még ha nem is értik elsőre, mert évek múlva jönnek a hatalmas felfedezések önmagukban, mikor megtapasztalva az életet, rájönnek, miket hordoznak magukban ezek a számok. Mint amikor huszonéves korodban rájössz, miért vágnak olyan meghatott arcot a szüleid, miközben a Fényév távolságot énekli valaki a színpadon, ami tetszik, jó szám, de téged csak a Szilvásgombóc tud érdekelni. 

Miről szól nekem ez a vers? Egy magányos emberről. Ahogyan leérkezik a Földre, "kőben törülközik", adja a nagymenőt, de aztán megdobálják azzal a kővel, és kiderül, hogy mégsem olyan ász, mint gondolta. A szerelmi kapcsolatai sem működnek. Próbálja megtalálni az igazi lányt fiatalon, de folyton "megég". És itt jön a szerelem, a "kicsi borsó", ami az egyszerű, kamasz kapcsolatból indul, és hízik, "gurul utána", mélyül, de a beszélőnk elveszítette már a bizalmát, és hiába a boldogság, elmenekül a kapcsolatból. Eltaszít magától mindenkit, mert nem képes már bízni másokban. Vagy önmagát nem akarja másokra erőltetni. Nem tudom. Mindenesetre "égő lába nyomát nincsen, aki nézze."

https://www.youtube.com/watch?v=Nlkg4MqSnRE

Hopsza - mi muzsikus lelkek...

Na igen, ezt a dalt nekem muszáj a zseniális videóklippel együtt értékelnem, mert számomra, azzal érte el a dal a csúcsát. Tökéletes szinkronban vannak. Ahogy már korábban is mondtam a stíluskeveredést, itt is előjön az egyszer gyönyörű népdaléneklés, és az igen erősen ittas, népies csajozószövegek világa. Ahogyan próbát tartanak a srácok egy kocsmában (eleve veszélyes felállás, megjegyzem :D) és éneklik ezeket az igazán - nem tudok más szót - gyönyörű sorokat, és ahogyan az egész megy a levesbe, mert egy lány odapuszil... hát itt előbújik az a fenenagy muzsikus lelkük! És a fantasztikus dorbézolás, az ájnánánánánánáj tökéletesen visszaadja, hogy mire lehet számítani egy Aurevoir. koncerten. Kultúrára és ki*aszott nagy bulira! A srácok, akik a saját klipjük forgatásáról is elkésnek, mert egész éjjel buliztak, az baromi nagy ötlet!

https://www.youtube.com/watch?v=TDv51qs3vjA

Rejtettelek - a klassz irodalom

Kezdő irodalomtanárként áhítattal és irigységgel bámultam a koncertfelvételt, ahol vagy száz korombelit és nálam jóval fiatalabbakat is megmozdítanak egy Radnóti-verssel. Sőt, üvöltetik a refrént velük. Hogy a francba hozhatnám ezt elő én is a gyerekeimből? Hát, kiderült, hogy így. Ki is vittem őket az udvarra, a napfényre, ahol elénekeltük egy gitárral ezt a feldolgozást. Azóta, nem mondom, hogy kedvelnek, de nem utálnak... :)

Radnóti eleve egy megzenésíthető fazon, hiszen a versei nagyon jól hatnak a fiatalokra. Azonban itt valami extra is hozzákerült, ami talán a Bájoló óta az első igazán tökéletes versfeldolgozási kísérletté teszi ezt a dalt (Jó, a Hs7 Valaki jár a fák hegyén azért ütős...). 

https://www.youtube.com/watch?v=LztNFqlpJEo

Tudnék még írni biztosan, de most abbahagyom. :)